A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával délvidéki dokumentumfilmes műhelyek alkotásait mutatja be Marosvásárhelyen 2018. május 9-én, szerdán 19 órától a marosvásárhelyi G. kávézóban.

Marosvásárhelyen a következő alkotásokat láthatják: „Sok mindent ki kő bírni” (27 perc, rendező Csubrilo Zoltán, 2010), „Még oda nem ér az idő…”(25 perc, rendező Csubrilo Zoltán, 2008), „Ki vagy mi voltam” (20 perc, rendező Iván Attila, 2007), Újrakezdés – Resumption (40 perc, rendező Csubrilo Zoltán, 2015), A Csodakút (9 perc, rendező Iván Attila, 2009), mindegyik a magyarkanizsai Cinema Filmműhely alkotása.

A Művészeti Karaván elnevezésű program célja délvidéki és felvidéki dokumentumfilmes műhelyek alkotásainak bemutatása székelyföldi településeken április és május hónapok során. Az eseményre a belépés ingyenes.

Részletek a filmekről:

„Sok mindent ki kő bírni”

Rendező: Csubrilo Zoltán (Cinema Filmműhely, Magyarkanizsa)

Időtartam: 27 perc, HDV, a készítés éve: 2010.

Filmünk egy kicsi, zárt világban játszódik, a tanyavilágban, amely csupán két sor házból áll. Akiket bemutatunk, egyszerű emberek, szerény körülmények között élnek, ahogyan elődeik is. Ők még űzik az ősi mesterségeket, őrzik a hagyományokat. Itt él a libatenyésztő, és a juhász. Ebben az egyszerű, egyhangú világban mintha megállt volna idő, valamikor hosszú évtizedekkel ezelőtt. De csak mintha megállt volna. Látszólag. Az igazság azonban az, hogy ha jobban szétnézünk, az idő itt is rohan. A pusztulás és rombolás felé. Az egész emberiséget érintő problémák, a globális felmelegedés, a környezetszennyezés, Földünk haldoklásának híre ide is eljutott. És ez a pici, zárt közösség érti, érzi a dolgok súlyát. A maga egyszerű módján mindenki próbál tenni valamit, valami jót, ami talán megmentheti világunkat. Próbálnak összhangban élni a természettel, nem pedig élősködni rajta. Igyekeznek sértetlenül továbbadni őseink hagyatékát, hogy az eljövendő nemzedék is megismerhesse világunkat.

Munkánk a kisember jelentőségét kívánja bemutatni a hatalmak és óriásvállalatok korában, hiszen – ahogy a mondás is szól – „a sakkjátszma után a vezért is ugyanoda teszik vissza, ahová a gyalogost”.

„Még oda nem ér az idő…”

Rendező: Csubriló Zoltán (Cinema Filmműhely, Magyarkanizsa)

Időtartam: 25 perc, a készítés éve: 2008.

A film főszereplője Ilonka néni, aki a város (Magyarkanizsa) határán lévő tanyavilágban él. A helybéliek egymás között csak úgy emlegetik a helyet: Szúnyogfalu. A naponta oda-vissza közlekedő sínbusz utasai két sor házat láthatnak csupán. Legtöbben, amikor elsuhannak mellette, rácsodálkoznak, hogy ott van valami, hogy ott élnek emberek, távol az autók és a város zajától. Itt ez a kis világ, amelyben mintha még az idő is megállt volna, bár teljes mértékben állíthatom, hogy mégis állt. A Szúnyogfalu egyedüli kapcsolata a külvilággal a naponta kétszer arra elhaladó sínbusz. Ezen a helyen él évtizede Ilonka néni, aki a kicsinyke nyugdíját földműveléssel és állattartással egészíti ki. Ebben a szinte semmiben lebegő kis közösségben, ahol csigalassúsággal vánszorog az idő, hiszen a napok oly egyformák. Ez azt jelenti, hogy máshol a világ tovább forog.

A 2007-2008-as Dunaversitas mesterműhely filmje.

„Ki vagy mi voltam”

Rendező: Iván Attila (Cinema Filmműhely, Magyarkanizsa)

Időtartam: 20 perc, hang: CH1, a készítés éve: 2007.

Kari 27 éves, átlagos családból származó vajdasági fiú. Szüleinek (a magyar apa és a német-szerb anya) egyedüli gyermeke. Kb. 20 éves korától heroinfüggő. 2 éve sikertelenül próbálkozik megszabadulni függőségétől. Utolsó esélyként éli meg a közösségbe lépését – tudjuk meg az édesapjától, aki visszavárja fiát és elmeséli az eddig történteket, fia tönkrement életét. Az apa elmeséli, hogy Kari, akivel egy vállalatban dolgoztak (sokszor ugyanazon a munkán), az utóbbi időben már nem volt képes a legegyszerűbb munkák elvégzésére sem. Majd otthon maradt, elzárva a külvilágtól, és szüleivel együtt szenvedték végig ezt a 3 hónapos időszakot, amikor a fizikai elvonás súlyos fájdalmakat okoz a leszokni próbáló egyénnek. Utána ő maga határozott úgy, hogy bevonul a közösségbe. A filmben szeretném bemutatni, miként tud a közösség olyan légkört teremteni, hogy az ide bejelentkező fiatalok az életükkel megbékélhessenek. Ebben fontos az eszmények kiemelése, önmaguk és mások tisztelete. Az élet apró, kicsinyke, de fontos rezdüléseit, eseményeit szeretném e közegben rögzíteni. A film végén a kiválasztott személy, Kari, találkozik a szüleivel, akik meglátogatják a közösségben és hisznek a felépülésében, gyógyulásában.

A 2006-2007-es Dunaversitas mesterműhely filmje.

Újrakezdés – Resumption

Rendező: Csubrilo Zoltán (Cinema Filmműhely, Magyarkanizsa)

Időtartam: 40 perc, HD, a készítés éve: 2015.

A film ma nagyon is aktuális témát boncolgat – a kivándorlás témáját, amely nemcsak Szerbia északi területeit érinti, hanem Magyarországot és más fejlődő államokat is. Szinte minden héten újabb és újabb házakat találunk leeresztett redőnyökkel, egyre csak elmaradoznak a megszokott szembejövők munkába menet az utcán, egyre több ismerős ad meg külföldi lakcímet a Facebook-os adatlapjában… Elmennek. Az ismeretlenbe. Sokan. Van, aki családostul – gyerekekkel, kutyával – , mások egyedül vágnak neki, hátrahagyva házastársat, gyereket. Előre mennek úttörőnek, kialakítani valami biztosat. És majd minden jobb lesz.

A Csodakút

Rendező: Iván Attila (Cinema Filmműhely, Magyarkanizsa)

Időtartam: 9 perc, HDV, a készítés éve: 2009.

Rövid leírás:

Természeti és szellemi kincseink egy-egy kézzelfogható példáját mutatjuk be ebben a 9 perces lírai dokumentumfilmben. Történetünket mesebeli képekkel próbáljuk megfogalmazni, ugyanis megfoghatatlan titok és erő lappang a Csodakút környékén. Maga a táj és az élővilág sugall egy sajátos rítust. Ezeket az élményeket írtuk filmre.

A film mozzanatai:

– régi képek,

– a Csodakút és a körülötte lévő élővilág,

– a cigánylány megelevenedett alakja , amely egyszer volt, hol nem volt, testet ölt a Népkert tündéri szobrában,

– a Barátok kútja (az egyik utolsó), még ma is működő kút, amely egykor három vályúból állt,

– a vasútállomás a régi sínekkel, amelyek mentén egykor bevezették a vizet a Gyógyfürdőbe,

– a park és a benne lévő 100 éves fürdő épülete, előtte a fájós lábú cigánylány szobrával,

– az új Gyógyfürdő épülete a medencékkel,

– a Járás (füves pusztaság) Magyarkanizsa és Palics között a közepén a Csodakút által teremtett tóval és a körülötte lévő gyógyító sárral.

A film szövegét részletek képezik kortárs írók, költők idevágó műveiből (Koncz István, Tolnai Ottó…).